Itt a networkön akkor eszmélek rá, hogy ismét eltelt egy hónap, amikor megkapom az értesítést, hogy 30 napja nem voltam aktív. :)

Így most pár sorral ismét szeretném magam aktivizálni. 

Röviden annyit, hogy eléggé frankó vízióra leltem ebben a furcsa világban. Mint már említettem előző posztomban is, az idők változnak... és ezzel együtt én is. Úgy gondolom, ez az év számomra meghatározó lesz, mivel szeretném megtalálni azokat, akik ugyanarra, vagy legalábbis nagyon hasonló irányba haladnak, mint én. Hiszek abban, hogy az élet egyik célja folyamatosan fejlődni, tanulni és értéket adni a világnak, legyen az bármilyen kis dolog is. 

Sokat vártam, sok volt a "majd" és még mindig előfordul, nem is egyszer. Nincs ezzel baj, pláne, mert az eddigi éveimet sem nevezhetném rossznak, sőt. :)

Azonban egyszer tudatosul bennünk, hogy közhellyel élve az időnk véges, és valóban el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy magunkra öltjük-e véglegesen "ilyen a sors, ez van, ezt kell szeretni" jelmezt (a kormány, a politika, az anyám, a férjem, a kutyám, a mostohaszomszédom, stb... miatt tartok itt, ahol!), vagy pedig felvállaljuk, hogy alapvetően mi hoztuk meg saját döntéseinket; majd elgondolkodunk azon, és világosan megfogalmazzuk, mit is szeretnénk még életünkben elérni. Érdemes leírni azokat a céljainkat, vagyis inkább vízióinkat, amelyek mindig szemeink előtt fognak lebegni, hogy felálljunk és menjünk előre - és ami fontos még, hogy olyan emberekkel, akik szintén ezt akarják. 

Nem hinném, hogy az visz előre bárkit, ha folytonosan negatív, buta, panaszkodó, kritikus emberek veszik körbe ("jaj, de csak segíteni akarok" - lóf...t, te provokálni akarsz, vagy félsz, vagy a másiknak rosszat akarsz, vagy egész egyszerűen szar napod van. :). "A kritika nem más, mint egy ügyetlenül megfogalmazott kérés. Inkább mondd el, mit kérsz!" :) ) Én már egyre inkább levegőnek nézem őket, jobb esetben röhögök egy jót. Majd ők is rájönnek egyszer, lehet, hogy nem ebben az életben, de... Mondjuk arra talán jók, hogy "egyre keményebbek" legyünk és megállapítsuk, hogy na, mi nem ilyenek akarunk lenni. 

A másik pedig az, hogy ne féljünk önmagunk lenni. Nyilván van olyan tulajdonságunk, ami javításra, átgondolásra, vagy elhagyásra szorul, szóval az önfejlesztés szerintem igen hasznos dolog. 

Ami pedig az üzletet illeti, ha megtaláltuk a nekünk megfelelőt, akkor nyugodtan kezdjük el felvállalni. Azt is, ha esetleg az előző cégben nem tudtunk boldogulni. Ugyanis ez nem feltétlen azért van, mert nem is akarjuk megtanulni a hogyanokat és lusták vagyunk (persze emiatt is lehet), hanem rengeteg más oka lehet még ezen kívül. Pl. az, hogy nem találjuk meg benne saját magunkat, a saját miértünket. Nem tudunk vele azonosulni. Nincs ezzel gond. Egy sima munkahelyen sem töltünk el 20 évet manapság, ha már nem érezzük jól magunkat, vagy ha találunk egy sokkal megfelelőbbet. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk lojálisak, ugyanis de, azok vagyunk. Nem máshoz, mint a céljainkhoz! :) Csak esetleg egy "eszközt" váltunk. :) 

Hmm, ez kissé blog-szerű lett, lehet, hogy inkább át is viszem a készülő blogomra hamarosan. :) És több is lett, mint pár sor. Remélem, azért találtál benne hasznos gondolatot.